Tehát tavaly: december valahanyadika: Kispál koncert és Dani zenekarainak koncertje. Egy időben. Ági mit csinál? Itthonmarad. Ági itthonmaradt, mert Kispálék egy évben kétszer jönnek el a Lovardába koncertezni.
És idén.
December 4. Kispál és a borz koncert. December 4. Dani zenekarainak koncertje.
Ági mit csinál? Ági itthonmarad, mert évente kétszer jön Debrecenbe a Kispál.
Sajnálom Kedves!
Tehát. Megkezdem én is blogos pályafutásom itt, az én kis Szerelmem árnyékában.
Takács Ági vagyok, mint azt már tudjátok, és két nap múlva lesz egy éve, hogy együtt vagyunk Danival. Amióta ismerem, mindig mondogatta, ha valami szerencsétlenség ért, hogy ez azért van mert Takács vagyok. Az elején kiröhögtem, milyen hülyeségeket beszél, de csak lehet benne valami...amikor venném a vonatjegyet és két perc múlva indul a vonat (az utolsó vonat az isten háta mögülről) és kifogy a vonatjegyes papír a kasszánál, és a nő csigalassan szedegeti frissen lerágott körmével a celluxot az új tekercsről, és az utolsó pillanatban ugrok fel a vonatra... Lehet abban valami, hogy minket születésünkkor homlokon csókolt Murphy. Főleg ha belegondolok, hogy az ilyen 'majdnem megúszott balszerencse után' ellopják a vonatúton az mp3-lejátszómat, majd lekéssük a következő vonatot, és éjfélre vergődünk haza... Velünk ilyesmi elég gyakran megesik, ha együtt vagyunk.
De ha már szóba került az évfordulónk. Ma voltam ajándékot vadászni a Kedvesnek.. Nem mondom el mit vettem nehogy elolvassa. Tehát bementem egy szupermarketbe itt Debrecenben (ja igen külön Murphy öröme, hogy csupán több mint 200 kilométerre lakunk egymástól). Tehát vásároltam a hatalmas üzletben. Beálltam a sorba fizetni. Már nem fárasztom magam azzal, hogy megnézzem hol vannak legkevesebben hátha akkor hamarabb végzek, mivel abban a sorban tuti hogy 20 perc várakozás elteltével kerülök sorra, vagy annál jóval később.. Ácsorgok, várakozok... eltelt 10 perc... az előttem lévő befejezte. Csodálkoztam is. "A sütőtököt csak akkor veheti meg ha leméreti a zöldségosztályon"-mondja a nagyon kedves kasszásnéni.. hjajj.. még tíz perc mire lehúzza a két sütőtököt, és amiért beszóltam, hogy majd utánam beütik, bosszúból kifizettet velem egy pohár tejfölt duplán. Így jártam. Szabadulok a sorból. Még van némi dolgom a vevőszolgálatnál. Konkrétan egy mp3-lejátszó cseréje, amit azután vettem hogy ellopták az előzőt, és természetesen elromlott rögtön. Várok.. Várok... 10 perc.. 15 perc... juppí: "miben segíthetek?"... nyitnám a számat és elémgurul egy ló. Igen, egy ló. Plüssló. nagy és szőrös. Ennyit mond a vevő: "a ló nem nyerít." A pultosok elkezdenek kacagni. Mindenki mosolyog, csak a vevő nem. A pultos tárcsáz..: "Peti, miért nem nyerít a ló?... (közben a másik pultosra kacsint)..oh értem! Meg kell nyomni a fülét!" ááááááááááááááááááááááááá mosolygok a történteken, majd az órámra tekintek. Lekéstem a buszt ami egy órában egyszer jár. Juppí. Mostmár én jövök. NEM CSERÉLIK KI. A kezembe nyom a nő egy rózsaszín fecnit, rajta az mp3 árával.Hozzá kapok egy Menj a francba mosolyt. Hmm... de nekem kell egy lejátszó! Addig hisztizek míg Peti (igen a zseni ló-fülnyomós srác) elő nem kerül, hogy választhassak egy újat. Ráfizetek és már vihetem is az új, libazöld mp4-lejátszómat, ami olyan kicsike, hogy csupán pár nap és elhagyom. Klassz.
Hab a tortán, hogy kénytelen kelletlen felszálltam egy buszra ami a város másik végébe vitt, leszálltam róla egy olyan megállóban ahol felszálltam egy olyan buszra ami Felsőjózsáról a Dobozi lakótelepre navigál, és egy egy méter hosszú bagettel, két hatalmas táskányi kajával a vállamon addig vergődtem, míg haza nem jutottam.
És most jön a legjobb:
MEGTALÁLTAM A TÖKÉLETES AJÁNDÉKOT. :)
Aki ismer tudja: egész nyáron napszemüvegben járok mindenhova. Sőt télen is. Gyűlölöm a direkt fényt, sok szemproblémám volt és érzékennyé vált a szemem, ráadásul a városban mindenhol tükröződő felületek vannak: kocsi ablakok/szélvédők, ablakok, minden!!!
A múlt héten borús, rossz idő volt. Az embernek az volt az érzése, hogy már délután is este van. A Napot napokig nem láttam. De a napszemüveg mindig ott lapult a zsebemben, vagy a táskámban. Féltve örzöm ezt a drágaságot, évekkel ezelőtt vettem. Hónapokig tartó keresgélés végén rátaláltam. Igen! Egy napszemüveg röplabdázáshoz. Majd azt vettem észre, hogy mindennapi viseletnek is jól áll. Sőt, öltönyben tiszta maffiozó voltam, hehe:) Szóval együtt járjuk hosszú évek óta a mindennapokat. Féltem. Nagyon. Ezért a borongós időre való tekintettel, úgy döntöttem, nem teszem ki a szállítás veszélyeinek, leteszem otthon, abból baj nem lehet. Legfeljebb ha kisüt a nap akkor majd hunyorgok, meg hát mindig a fejemen van az egyik sapkám. De már aznap amikor letettem elkezdett kisütni a Nap. Sőt azóta minden nap süt a Nap, és én nem merem magamhoz venni, mert élvezem a napfényt! Ma is csak azért mertem felvenni, mert még egy bárányfelhő nem sok annyi se volt az égen. De most Debrecenben már nincs velem. Jó lenne holnap egy kis napsütés, tudnánk Ágival sétálni a városban, a Nagyerdőben. De most, hogy ezt kívánom biztos esni fog. Hisz "Takácsok" vagyunk.
