Aki ismer tudja: egész nyáron napszemüvegben járok mindenhova. Sőt télen is. Gyűlölöm a direkt fényt, sok szemproblémám volt és érzékennyé vált a szemem, ráadásul a városban mindenhol tükröződő felületek vannak: kocsi ablakok/szélvédők, ablakok, minden!!!

A múlt héten borús, rossz idő volt. Az embernek az volt az érzése, hogy már délután is este van. A Napot napokig nem láttam. De a napszemüveg mindig ott lapult a zsebemben, vagy a táskámban. Féltve örzöm ezt a drágaságot, évekkel ezelőtt vettem. Hónapokig tartó keresgélés végén rátaláltam. Igen! Egy napszemüveg röplabdázáshoz. Majd azt vettem észre, hogy mindennapi viseletnek is jól áll. Sőt, öltönyben tiszta maffiozó voltam, hehe:) Szóval együtt járjuk hosszú évek óta a mindennapokat. Féltem. Nagyon. Ezért a borongós időre való tekintettel, úgy döntöttem, nem teszem ki a szállítás veszélyeinek, leteszem otthon, abból baj nem lehet. Legfeljebb ha kisüt a nap akkor majd hunyorgok, meg hát mindig a fejemen van az egyik sapkám. De már aznap amikor letettem elkezdett kisütni a Nap. Sőt azóta minden nap süt a Nap, és én nem merem magamhoz venni, mert élvezem a napfényt! Ma is csak azért mertem felvenni, mert még egy bárányfelhő nem sok annyi se volt az égen. De most Debrecenben már nincs velem. Jó lenne holnap egy kis napsütés, tudnánk Ágival sétálni a városban, a Nagyerdőben. De most, hogy ezt kívánom biztos esni fog. Hisz "Takácsok" vagyunk.